Mi az a bullying?
A bullying, másnéven iskolai kortársbántalmazás szó alatt egy másik személy (diák) feletti agresszív hatalomgyakorlást értjük. Fontos jellemzője, hogy a bántalmazás szándékos, ismétlődik, valamint az elkövető és az áldozat közötti erőviszony egyenlőtlen. A definíció kizárja a játékos verekedést, az egyszeri támadást vagy a jó szándékú ugratást, ugyanakkor kiterjed az indirekt, illetve a kapcsolati bántalmazásra is. A bullying bármelyik iskolában előfordulhat, gyakorisága, következményei miatt a gyermekek jóllétét befolyásoló problémának számít.
A bullying-nak számos formája van: leggyakrabbak a fizikai (verés, lökdösődés), verbális (sértegetés, csúfolás), kapcsolati (kiközösítés, pletyka terjesztése), és az online (bántó üzenet küldése, kínos kép megosztása) típusok. Internetes bántalmazásnak, azaz cyberbullyingnak azt nevezzük, mikor a bántalmazó az interneten vagy más digitális technológiák használatával bántalmaz másokat. Sajnos az online technikák fejlődésével az internetes bántalmazás is egyre csak fokozódik.
Hogyan értelmezik a magyar iskolás gyermekek a bullyingot?
Erre a kérdésre keresték a választ a HBSC (Health Behaviour in School-aged Children) kutatás nemzetközi kutatócsoportjának bullying-validációs vizsgálatában. A HBSC nemzetközi kutatásra négyévente kerül sor az európai országok nagy részében, valamint az Amerikai Egyesült Államokban és Izraelben. A HBSC egy iskolákra alapozott felmérés, az adatfelvétel az osztályokban történik önkitöltéses kérdőívek segítségével, anonim módon, az iskolák és a szülők beleegyezését követően. Magyarország 1985 óta működik közre ebben a vizsgálatban, melyben általában 5., 7. és 9. évfolyamos tanulók vesznek részt. Mivel a magyar nyelvben nincs egységes, mindenki által elfogadott szó a kortársbántalmazásra, ezért a kutatók nem voltak biztosak abban, hogy a megkérdezettek ugyanúgy értelmezik a bullyinggal kapcsolatos kérdéseket, mint ők.
A strukturált interjúk során az alábbi kérdéseket tették fel a diákoknak:
- Mi a kortársbántalmazás? Milyen viselkedéseket foglal magába?
- Milyen szavakat használnál, hogy meghatározd a kortársbántalmazást?
- Milyen gyakran kell valaminek megtörténnie, hogy az már kortársbántalmazásnak számítson?
- Hogyan változik a kortársbántalmazás, ahogy idősebbek lesztek?
Az eredmények azt mutatták, hogy az iskolások nagyjából ismerik a bullying jelenségét és tudják értelmezni a kortársbántalmazásra vonatkozó kérdéseket, viszont a helyzetek megítélésében sokszor bizonytalanok. Ez nem is meglepő, hiszen nem könnyű szétválasztani a reaktív, proaktív agresszió egyes megnyilvánulásait, ami sokszor még a szülőknek és a pedagógusoknak is kihívást jelent. A tanulók elméletben tudják, hogy a bántalmazás mások számára káros, és fontos ismérve az erőviszonyok egyenlőtlensége, ugyanakkor az ismétlődést a súlyossággal kapcsolják össze.
Figyelemre méltó eredmény, hogy a bullying szempontjából inkább a család szerepét, nem pedig az iskola jellemzőit emelik ki. Az interjúk során a fiatalok nem fogalmaztak meg gondolatokat a pedagógusok és az iskola szerepéről, inkább a szülők, a család felelősségét hangsúlyozták. Ez abból fakadhat, hogy a gyermekek szüleikhez közelebb állnak, jobban megbíznak bennük és könnyebben nyílnak meg nekik, mint a tanároknak. Néhányan azt is felvetették, hogy a „bullyingot a tanárok általában nem veszik észre”. Ugyanakkor az iskolai bántalmazásellenes programok és a szakemberek a kulcsszerepet az iskolai dolgozóknak és a pedagógusoknak szánják. A szülőket csak célirányos szülői értekezletek, szülői tájékoztató anyagok és iskolai családi napok formájában tudják elérni.
A gyermekek úgy vélekednek a bántalmazókról, mint népszerűségre törekvő, gonosz szándékú egyénekről, azonban mások bántásának előnyeit is megemlítették (vezető karakter, igazságszolgáltatás). Legtöbbször azokból a diákokból lesznek bántalmazók, akik családjuktól nem kapnak elég figyelmet és szeretetet, emiatt nincsen elég önbizalmuk. Így aztán mások bántásával szeretnék elérni azt, hogy többek legyenek társaiknál és hogy népszerűséget szerezzenek. A legtöbben az áldozatokat a többségtől eltérőnek, gyengének, másnak látják, illetve felmerült az áldozat ártatlansága, véletlen célponttá válása is.
Tehát sokan úgy gondolják, hogy az áldozat nem tehet arról, hogy bántják, és nem tett semmi rosszat, amiért ezt a bánásmódot érdemelné, csupán véletlenül került ebbe a szerepbe. Mindemellett az iskolások áldozathibáztató gondolatokat is megfogalmaznak („másokat bántani olykor vicces is lehet”, „szabad bántani azokat, akik megérdemlik”). Az áldozathibáztató felvetések leginkább az empátia hiányára utalnak, ami feltehetőleg az önközpontúságból ered. Ezek miatt is fontos felhívni a fegyelmet arra, hogy bántalmazó és áldozat is bárkiből lehet, továbbá, hogy a bántalmazás elfogadhatatlan és az áldozathibáztatást egyértelműen kerülni kell.
A kortársbántalmazás időbeli változásáról a diákok egy részének az a véleménye, hogy a bullying kisebb korban jellemzőbb és az idősebb tanulóknál ez már ritkább. Mások szerint azonban a bullying nemhogy csökken az életkorral, de súlyosabbá, krónikusabbá válik, és felnőtt korban is gyakori. Sajnos számos vizsgálat mutat kapcsolatot a gyermekkori bullying és olyan felnőttkori bántalmazásos esetek között, mint például a kapcsolati erőszak, a gyermekek és idősek bántalmazása.
HBSC adatok a bullyingról
A bullyinggal kapcsolatos adatfelvételt a 2017/2018-as tanévben végezték, összesen kb. 6000 tanuló vett részt benne 5., 7., 9. és 11. évfolyamokból.
Az adatfelvételnél az alábbi kérdéseket tették fel a diákoknak:
- Az elmúlt néhány hónapban milyen gyakran bántalmaztak téged az iskolában?
- Az elmúlt hónapokban milyen gyakran bántottak téged az interneten (pl. bántó üzeneteket küldtek neked sms-ben, chatprogramon keresztül vagy e-mailben; vagy ilyen üzenetet tettek ki a faladra egy közösségi oldalon; téged gúnyoló weboldalt hoztak létre; kellemetlen vagy kínos képet készítettek rólad és az engedélyed nélkül feltették az internetre)?
A vizsgálatokból kiderült, hogy az iskolások 40%-a közvetlenül érintett a kortárs erőszak bizonyos megnyilvánulásaiban, mely bántóan nagy aránynak számít. Szintén kétségbeejtő eredmény, hogy az áldozattá válás és mások bántásának gyakorisága nagyjából lineáris növekedést mutatott az elmúlt évek során a korábbi adatokhoz képest, ami párhuzamba vonható a technika fejlődésével és az egyre aktívabb jelenléttel a social média platformokon.
Az eredmények azt mutatták, hogy az 5., 7., 9. és 11. évfolyamokban összesen a tanulók közel ötödét (18,9%-át) egyszer-kétszer bántalmazta osztálytársa az elmúlt hónapokban. A rendszeres (heti vagy hetente többszöri) bullying előfordulása 6,7%. Ez azt jelenti, hogy egy 30 fős osztályban nagyjából 6 gyereket egyszer-kétszer, 2 diákot pedig rendszeresen bántalmaztak az elmúlt pár hónapban. Fontos megemlíteni, hogy az 5. osztályos tanulók 42,2%-a nyilatkozta azt, hogy valamilyen gyakorisággal bántották. Ennek hátterében az áll, hogy a bántalmazott tanulók és a bántalmazásban részvevők aránya is jelentősen csökken az életkor növekedésével, tehát az 5. osztályosoknál a legerőteljesebb a bullying.
Az online bullyinggal kapcsolatban a tanulók 13,8%-a nyilatkozott úgy, hogy egyszer-kétszer már vált internetes bántalmazás áldozatává. A rendszeres (heti vagy heti többszöri) online viktimizáció aránya 2,1%. Tehát egy 30 fős osztályban 4 tanulót egyszer-kétszer, nagyjából 1 tanulót pedig rendszeresen bántalmaztak online az elmúlt néhány hónapban. Azonban ne felejtsük el, hogy itt 2017-2018-as kutatási eredményekről beszélünk, azóta pedig rengeteget fejlődött a technika, mely valószínűleg nagy hatással van a cyberbullying gyakoriságára is.
A bullying hatásai, következményei
Az iskolai és internetes bullyingnak kedvezőtlen hatása van az érintett felek egészségére és társas kapcsolataira. A direkt hatások mellett a hosszútávú következmények a késői serdülőkort és a felnőttkort is érinthetik. A korábbi viktimizáció elősegítheti a szorongás és a depresszió kialakulását.
A krónikus áldozattá válás hosszútávon fennálló pszichológiai zavarokhoz, extrém esetben öngyilkossági fantáziákhoz vagy öngyilkossági kísérlethez is vezethet. Az áldozatok ugyancsak nagyobb eséllyel válnak más kapcsolataikban, pl. munkahelyen is áldozatokká. A bántalmazás elkövetőinek pedig nagyobb valószínűséggel kell szembenézniük pszichiátriai, társkapcsolati és szerhasználati problémákkal.
A bullying nemcsak a benne résztvevő személyeket érinti, hanem azokat a gyerekeket is károsan befolyásolja, akik csak szemtanúként vannak jelen. Azok az diákok, akik csak passzívan élik át a bántalmazást, gyakran szembesülhetnek a tétlenség okozta bűntudattal, mely komoly pszichoszomatikus tüneteket okozhat a gyermekeknél. Fontos tehát tájékoztatni az iskolásokat arról, hogy az osztályközösség nem köteles eltűrni a bullyingot.
Egyes szakértők szerint lényeges különbség van a hagyományos és az internetes bullying között. Bár olykor a cyberbullying is ismétlődik, az egyszeri támadás is hatványozódhat, mivel a megosztások, csoportos üzenetküldések miatt sok emberhez eljuthatnak. Továbbá, a hagyományos bullying csupán az iskola falain belülre korlátozódik, azonban a cyberbullyingban érintett diákok otthon is kaphatnak támadó üzeneteket vagy bántó képeket, ezáltal folyamatosan ki vannak téve a bántalmazásnak. Mindemellett az elkövető anonimitása is az online bántalmazás sajátos jellemzője lehet, mely ellen a sértett fél semmit nem tud tenni. Az internet nyújtotta névtelenség lehetősége pedig sajnos csak bátorítja az elkövetőket, mivel így kevésbé félnek attól, hogy kegyetlen tetteikért vállalniuk kell a felelősséget. Az iskolai és az online bullying külön-külön is pszichológiai distresszt okoz, de a következmények a mindkét bántalmazási formában érintett diákokat sújtják a legerőteljesebben.
Whisly, a megoldás az iskolai bántalmazás megelőzésére és kezelésére
Ahogy a HBSC kutatásból is kiderült, sok diák elsődlegesen nem az iskola feladatának tartja, hogy fellépjen a bullying ellen. Ez ered abból is, hogy a hagyományos, állami oktatásban sokszor nincs meg a szükséges erőforrás arra, hogy ezekkel a problémákkal hatékonyan foglalkozzanak. A kutatásban is többen úgy nyilatkoztak, hogy a „bullyingot a tanárok általában nem veszik észre”. Az azonban nem lehet kétséges, hogy a probléma megoldásában az intézménynek és a szülőknek együtt kell működniük, bármelyik fél is értesül először arról, hogy a gyermeket valamilyen bántalmazás érte.
Nyilvánvaló, hogy annak a gyermeknek nem tud az intézmény segíteni, akiről nem tudja, hogy bullying áldozatává vált, és szüksége van rá, azonban sok esetben nagy lelki terhet jelent akár a bántalmazott gyermeknek, akár a bántalmazás valamelyik szemtanújának, hogy ezt elmondja otthon vagy az iskolában egy felnőttnek.
A Whisly ezen azzal segít, hogy egy biztonságos, anonim kommunikációs csatornát biztosít a gyermekek vagy szüleik és az intézmény között, melyen keresztül akár a bántalmazott, akár más gyermek, aki észlelte az incidenst, vagy szüleik is jelenteni tudják azt. A névtelenségnek köszönhetően az áldozatnak nem kell félnie attól, hogy bejelentésére a bántalmazó további megfélemlítéssel fog válaszolni. Annak köszönhetően, hogy a bántalmazás ténye a bejelentésen keresztül el tud jutni a pedagógusokhoz, ők szakszerűen megkezdhetik az ezzel kapcsolatos további információk beszerzését, illetve a helyzet kezelését. A Whisly fejlett feladatkezelőjében minden ezzel kapcsolatos fájl, levelezés, feljegyzés, e-mail egy helyen kezelhető, mely segít a kivizsgálásban.
A Whisly visszaélés-bejelentő rendszerrel megakadályozhatja az iskolai zaklatás rendszeressé válását, valamint megóvhatja a tanulókat a bántalmazásoktól.
